Nem tudok egyetérteni Eszterházyval. Nekem, nem az a legszebb szó a szexre, hogy baszás.. De megfelelő szót mégsem találtam rá. Az ember 40 000 év alatt sem volt képes kitalálni megfelelő szavakat erre. Erre sem…

Az álom és a valóság között van egy vékony, hajszálvékony határ, ahol az érzelmek irányíthatatlanná válnak…

Remegtem, izzadtam, felfokozott érzelmi állapotban félálomban olyan dolgokat láttam, amiket oly valóságosan éltem át, mintha az az éjszaka valódi lett volna. Az érzelmeim kontrollálatlanul sodortak bele a fantázia eszeveszett világába. Csak azt tudnám valóban fantázia volt-e...

A szex maga nem nagy durranás, de az odavezető út.. Hahh. Az az, amit a valóságban elhamarkodunk, siettetünk, mert a kielégülés vágya hajt minket. De engem nem. Úgy ahogy nem lehet DE-vel mondatot kezdeni, úgy kezdem én az álmaimat. A kezdést mindig a végére hagyom. A hogyan találkozunk, mi az a beszélgetés menete, ami arra a konszenzusra vezet, hogy mindketten beleegyezünk, mindketten akarjuk a szexet.

Az én történetem egy tágas szobában kezdődik. Egy olyan lakásban, ahol az erkély előtti fal üvegből van es az ágy háttámlája neki van állítva. A félhomály az estét sejteti, a konyha pultja széles és a tusoló két személyes.

Jelen:

Kopognak az ajtón, a manifesztációm bevált, készen állok. Teljesen levetkőzve minden szemérmem tudom és érzem, hogy én vagyok az ő megtestesítője és ő az enyém. Megfeszített piros bőrkötések a testemet bár fogják, de tudom, hogy ez engem a lelkileg felszabadít, de azt aki az ajtón belép egy életre gúzsba köt. Kinyitom az ajtót és a szemébe nézek. Arc izmai megmerevedtek. Épp, ahogy akartam. Megfogtam a karját és behúztam a sötétbe. Innen már nincs visszaút. Ezt a részt élvezem a legjobban. Finom, lassú mozdulatokkal, nyugtatom és egyszerre hergelem őt. Lassan leveszem a kabátját és közben mereven nézem őt, ördögi mosollyal az arcomon, mely épp, hogy látszódik. Inkább egy manipuláció, mely egyre mélyebbre vezet a nyúl üregébe. Miközben félre rakom a kabátot, hagyom, hogy végig nézzen, de csak nézzen. Én irányítok. A csók várhat. Az kevésbé intim. Ide egy határozott adrenalin bomba kell. Szép lassan letérdelek, miközben a kezeimet végig húzom a mellkasától az ágyékáig, de nem érek hozzá a...

Most jön a favoritom. A kedvenc részem, melyet óramű pontossággal és a másodpercmutató lassúságával fokozatosan és egyenletesen hajtok végre. Kikapcsolom az övét, a szemébe nézek. Kihúzom az övkapocsból a szárat, a szemébe nézek. Csattan az öv zárja, a szemébe nézek és mosolygok. Innentől jönnek a hangeffektek.

Egy lágy elnyújtott sóhaj, mely inkább csak levegő vétel. A vágyat tükrözi, tudja, én is tudom és akarom. Folytatni akarom.

Kigombolom a nadrágot és közben megmarkolom az ágyékát, ránézek. Lehúzom a zippzárat, ránézek. Az arcom ilyenkor nagyon közel van az ágyékához. Vágyat tükröz. Akarom öt. Ő is akar engem. Leesik a nadrág. Nem nézek rá. Mereven nézem a merev f…. Innentől jön a semmit a szemnek, mindent a szájnak és kéznek!

Az alsónadrágon keresztül megérintem a számmal és a kezemmel. Merev, vastag és huhh.. pont jó méret (kinek, mi, mindegy amúgy is)…

Lehúzom az alsónadrágot, rá nézek. Megfogom, alulról végig húzom a nyelvem. Vissza alulra a golyókkal kezdem. Közben a kezemmel elkezdem a masszást, föl, le és rá nézek, onnan, alulról. Az arca.. elveszett a vágyban, az enyém már.. minden lépésemet figyeli, érti miért csinálom, így, ilyen lassan.

Akarja, hogy még tovább tartson minden egyes pillanat. Nem siettet, vár, nem kérdez, figyel. Csak egy szó hagyja el a száját egy férfias nyögésben összesűrűsödött "igen", ezt akarom. Ezt akarom, bármi is a következmény, már nincs vissza út.

Nincs múltt sem jövő.

Megszűnt a külvilág is.

Megszűnt a jelen is.

Csak az érzés van, aminek még az elején vagyunk. A legelején. Mégis mennyi ideje tart már. Egy örökké valóság. De nem gondolunk erre csak egymástól kiváltott érzésekre!

A számba veszem lassan, finoman, hogy csak a puha ajkaimat érezze és közben hangom olyan, akár egy doromboló macska. Élvezi a kényeztetést melyet ad, akarja.  A nemiszerve, mélyre hatol a torkomban. Sokszor és lassan. Az orrom hozzá ér a hasfalához olyankor, a torkom megtelik vele, a kezem masszírozza.

Kiveszem a számból. Lefolyik az ajkamon egy csepp belőle. Ránézek, mosolygok. Végig húzom az ajkamon, mint egy rúzst. Ahh.. a sóhaja egy felszakadt vágyat mutat.

Mindig erre vágyott. Nem rám, hanem amit adni tudok neki. Ez az érzés, mellyel azt érzi akarják őt. A legtisztább vággyal és legmocskosabb gondolatokkal. A kettős érzés letaglóz. Nem is érti eddig ezt, hogy nem élte át.

Csodálkozni szoktak. Mindig.. Azt hiszik ilyen csak a pornó videoban van vagy olyan személlyel együtt élhetik át ezt aki hivatásosan is kiégett… De ez más!

Engem ismer.

Pont eléggé ehhez. De annyira már nem, hogy ez lelki érzelmekké csapjon át. Az érzelem itt a vágya! A vágy a megélésre! Nem a kielégülés a lényeg, hanem az oda vezető út. Ő is akarja én is akarom. Kölcsönösen beleegyeztünk. Vállaljuk a következményeket. Vállaljuk azt, hogy ez csak a jelenben létezik. Nem bontakozik ki belőle más. Csak a most van. Csak a vágy van.

A vágya bele hajszolta a legsötétebb árnyék világba. Hozzám. Úgy manipuláltam mindegy egyes rezdülésemmel, hogy csak egyetlen utat lásson meg. Hogy ne lássa az erdőt csak a fát. Hogy lényének egy része felülkerekedjen rajta, akárhányszor csak ránézek. Nevezhetjük ezt boszorkányságnak. De ez nem az. Csak játék az érzékekkel. Játék, mely illúziókból és érzéki csalódásból áll. Nem kell hozzá különösen szépnek lenni vagy okosnak, gazdagnak. A földi hívságok itt mit sem érnek. Lehet a pillangó csodás, de ha az ösztöneit nem tudja irányítani, akkor a másik fél ösztönei állatiasok maradnak vagy legtöbbször elvesznek az éterben. De nálunk egy olyan spirituális kapocs alakult ki, mely felül kerekedik a kémián, de kevesebb a szerelemnél!

Jelen: A mosoly után felálltam és megcsókoltam. Akarta, élvezte. Most már engedem, hogy utat engedjen mindannak, amit eddig nem tudott vagy nem mert kipróbálni. Tudja, hogy velem bármit megtehet. Ezért volt az előjáték. A hergelés a legjobb módja a hosszú, lassú szexnek, ami innentől kezdve olyan lesz, amilyet Ő akar. Én már megkaptam, amit akartam. Feljebb lépett még egy szinttel általam. Nem az állatias ösztön hajtja. Nem a vég, hanem az odavezető út. Már érti, miért voltam akaratos, miért vágtam bele a második lépésbe. Érti és akarja. Én ezt akartam! És meg is kaptam..

Nem kell az ágy. Heves csók váltás közben neki dönt a falnak, felhúzza a lábam és … a szemembe néz, mélyen. Elmosolyodunk. Csókolózunk. Megfordít, leguggol. Amit ezután tett tükrözi azt, amit én tettem vele. Lassan érzékein pont ott, pont úgy érint meg az ajka, a nyelve…

Nem kell magyarázni, mert figyel, ahogy én figyeltem rá. Figyeli a testem rezdülésit, úgy mozdul, hogy a legnagyobb hatást érje el, de mégsem az eksztázist. Csak adrenalint ad. Ahh.. ügyes. Átment az üzenet.

Felállt, megmarkolja a hajam hátulról és a fülemhez hajol. Nem kellenek szavak. A sóhajai vérpezsdítőbbek minden kimondott szónál. A farkát hozzám érinti, Érzem ahogy lüktet.. a szíve. Érzem, ahogy lassan egyenletesen belém rakja. Lassan aztán hirtelen felgyorsítja és eggyé válunk. Testileg és érzelmileg. Ez nem a lélekről szól, de az élvezi a legjobban! Nem is tudta (a lelkünk), hogy ezt akarta, hogy valaha is vágyott erre, de most hogy megtapasztalja, egy hatalmas sóhaj formájában szakad ki a tüdőből.

A vállamhoz érinti az ajkát. Miközben mozgatja a csípőjét.. uramisten, akár egy görög isten, mintha Jupiter testesült volna meg Spartacus testében, aki rég nem látott szerelmét üdvözli.

A szerelme spirituális. A szerelme maga a testben megtestesülő vágy.

Gyorsít, de nem hamarkodja el, még csak most ér a nyakamhoz az ajka. Úgy fordítja tovább a fejem a hajamnál markolva, hogy ránézzek. Mosolya egy angyalé, az én mosolyom pedig maga az ördög… Megtestesülő vágyunk épp most hozza létre Lucifert! Aki az emberi vágyat táplálja örök időkön keresztül.

De ez nem elég, már látni akarja mit művel velem. Látni akar miközben dolgozik.. Hogy milyen érzelmek tükröződnek az arcomon és ahhoz akarja társítani azt a földön túli sóhajt, mely az én tüdőmből felszakadva ismerősen cseng számára! Meg is lepődik, mintha hallotta volna már.. De ez egy csak egy röpke pillanat. Ez a tudatalattijába játszódik le és mire gondolattá formálódna vággyá alakul át. Az ismerős hang, nekem ismerős. Úgy cseng neki ismerősen, hogy közben nem tudja én erre készültem!

 Én már gondolatban elejtettem az oroszlánt. A nyögés új, de az ahogy és amiért létrejött egy terv része volt. Tudatosan bekebelezett áldozatát falja a fekete özvegy. Nem élt még ő sem át ilyet, de készült rá. Így nem lehet új. Ez egy már megélt pillanat kivetülése.

Az ágyon hanyatt fekve a szemébe nézek. A számba csúsztatja két ujját és hirtelen újra magamban érzem. Már gyorsabban, erősebben. Tudja, hogy közel a csúcs, de mégis sokáig akarja ezt is. Pont ezt, mikor a kielégülés már hajszál híjára van. Leáll. Pózt váltunk. Lehúz az ágy szélére. Elé térdel és a lábam közé hajol. Megmarkolom a haját. ohh istenem..

Gyönyörű angyali szeme most kéjt áraszt. Ő vár, de hergelve tartja magát.

Nekem mindegy. Tudja, hogy én velem bármit megtehet. Ezért többször is meg akarja már tenni! Egy orgazmus már nem elég neki. Mohóvá vált. Addig marad a lábam között ameddig nem kezdek el remegni. Ekkor gyorsan újra belém hatol. Eggyé válunk, durván, mohóbban, mint valaha.

A nyakamra rakom a kezét. Érti. Ekkor jön az első extázisom.

Addig tartja ki a pózt, ameddig nem ernyednek el az izmaim. De nem elég nekem és neki sem.

Pózt váltunk.

Az ágy háttámlájához rak. Négykézláb vagyok, a kezem az ágyat fogja. Ő felém hajol. A kezét a kezemhez rakja. Elhúzza a hajam. Még lihegek. Rá nézek, mint aki teljesen kész van, de mégsem. „Még akarom, csak várj egy pillanatot” gondolat.

Érti. Neki is kell.

Megmarkolja a mellem. Felemel és megmarkolja a másik mellem, miközben végig csókolja  a nyakam. Lecsúsztatja a kezét oda... Felhergel újra. Hosszúak az ujjai.. mélyre csúsznak.. túl mélyre….

Még egy orgazmus…

Ekkor már kéjesen nevet. Élvezi végre a hatalmát. Érti, hogy nem csak én uralhatom, nem csak én irányíthatom, hanem ő is! Ha figyel, minden rezdülésre! Anélkül nem működik… És sokkal élvezetesebb ez, mintha csak önmagunkra figyelünk.

Ebből jön létre az a kapcsolat, amiről beszélek. Az odafigyelésről! Ezt valaki vagy ösztönösen érzi és gyakorlatban megtanulja vagy megtanulja, hosszú gyötrő próbálkozások közepette és ösztönné manifesztálódik benne. Az elején kell a szó, mikor tanulsz.

Mindent meg kell kérdezni: „így jó” „ez sok?” „Kényelmes?”

Utána már rutinná válik, hogy kiismerted a partnered. De ha figyelsz az érzelmekre is, akkor elválnak az útjaitok, mikor még ez átfordulna egy felesleges ál érzésbe.

A kitapasztalt kéjből nem lehet igazi szerelem. De az ösztönös kéjből születhet a legtisztább és legégetőbb vágy útján kitaposott, mindent elsöprő szenvedélyes szerelem.

Amit elbasz a gondolat. A gondolat, ami már a kapcsolatról szól…

Múlt:

De mi ezt nem akarjuk. Előzetes párbeszédünkben elhangzott, a következő beszélgetés:

• Min mosolyogsz? – kérdezi Ő
• Szép ember vagy.
• Szép?
• Vannak ölelni való emberek, akiket úgy érintesz meg, mint egy apukát vagy nagybácsit. Vannak szép emberek, akiket nem akarsz vagy nem érinthetsz meg, de jó nézni őket legalább. Vannak olyan emberek, akiket szeretettel nézel, mint a barátok, akiknek csak úgy köszönsz látlak téged és van az összes többi…
• (felhúzza szemöldökét) És, ha megérinthetnél, mit tennél?

(most én húztam fel a szemöldökömet tudtatva, amit ő is tud, hogy nem lehet)

• Csak a játék kedvéért - mondja -  Hadd halljam az eszme futtatás végét.

(mélyen a szemébe nézek, még jó, hogy smink van rajtam, mert elvörösödtem, de nem miatta, hanem a saját gondolataimtól)

• Ez csak a kezdete lenne. (várok, de még mielőtt megszólalna én kezdek el beszélni) Az érintés, ha pontosan van kivitelezve, jókor, jó helyen, akkor az kéjjé változik. Onnantól a képzeletedre bízom. (Mosolyog, de nem jött zavarba. Basszus..)  
• Azt hiszem a feleségem is szép ember.

(vártam már ezt a kártyát mikor húzza elő. Ő azt hiszi ezzel letudjuk zárni, hogy játszhatott egy kicsit, így a kapuzárási pánik kezdetén, de én tudom, hogy most fogtam csak meg.)

• Én nem leszek a feleséged. (Határozottan mondtam, nem mosolyogtam. Megkeményedtem. Ő is…)

Hát nagyon nem az lettem. Az ember 40 ezer év alatt sem tudott kitalálni, olyan szavakat, amivel az emberi kapcsolatokat tudnánk kifejezni, árnyalni. Szerintem a miénk olyan, mint egy alma. Friss ropogós, de ha felbontod lassan ugyan, de megbarnul és veszít a szépségéből, a zamatából. Nem. Mi az alma és a fája vagyunk. Minket az univerzum Isaac Newton formájába öltve figyel és elemez, hogy a megfelelő pillanatban szétszakítson és gravitáció lehúzzon a Földre, a valóságba…

Újra kezdjük.

Jelen: Leereszt. Megtámasztom magam a háttámlán az alkalomra. Hátra simítja a haját, vesz egy nagy levegőt, huh.. Kihasználom a pillanatot és egy kézzel magamhoz húzom a combját hátulról. Magamba rakom. Még mindig négykézláb a kezemmel megszorítom a comját hátulról és magamba húzom mélyen. Elkezdem mozgatni úgy a hátsóm, hogy közben markolom a lábát. Körbe, körbe.  Előre lassan és gyorsan hátra. Csapódik a testünk egymáshoz. Itt már hangosan hörög. Először használ szavakat: igen, tovább..

Most… abbahagyom. Nem engedem, hogy most még elmenjen. Ő sem akarja. Mindketten lefekszünk háttal egymás mellé. Lihegünk.

Testünk bár most nem, de gondolataink egymásba fonódnak. Ránézek ő is rám néz. Felkelek. „gyere, itt”. Mutatom neki, hogy hol akarom, hogy akarom, hogy megb…on. Igen, már csak ez a szó jellemzi a vágyon túllépett állatias ösztönt. Ezt akarom ő meg élvezi, hogy ural végre.

A következő a kedvenc pózom: Az ágyon térdelve ülök és ő is így térdel a hátam mögött. Bele ülök az ölébe. A nyakamra teszem az egyik kezét, elölről, mintha folytani akarna. A nemiszervemhez a másikat és akarja. Ó igen, érti mit akarok. Análisan akarom folytatni.

Tudtam, hogy kell a végére, finálénak egy olyan egyesülés, mely mindkettőnknek egyszerre hozza el a Kámaszútra élményt és amit sosem fog elfelejteni. …

Úgy mozog a testünk, mint egy kígyó, ami önkívületi állapotában saját farkába harap. Uroborosszá válunk. Nyitott szememet annyira elhomályosítja a vágy, hogy kívülről látom magunkat, de azután az is megszűnik. Mikor jön az multiorgazmus közös megélése.

Ő is, én is.

Már nem látok csak érzek. Minden rezdülését, sóhaját, a bőre tapintását, a nemiszervek összeolvadását. Nem tudom már melyik része vagyok én és hol van ő. Csak érzem magunkat.

Egyek vagyunk. Nem egy másodperc volt ez! Mert itt az idő nem létezik. Az örökkévalóság mámorító érzését tapasztaltuk meg a vágy beteljesülésén keresztül. Remeg, liheg, elernyed. Remegek, lihegek, felakad a szemem. A csúcson olyan érzéki világ tárult elém, mely csak a menyországban lehet. Ahol az érzékek már nem léteznek csak a „jó”.

A szabadság, az egyesülés…de szétestünk. Többszörösen. Érzem még a kéj elhaló látomását. Mert ez érzés és látomás is egyben. De még itt van még elkaphatom. Belekapaszkodom abba, amit érzek most. Érzem őt, ahogy bennem elernyed, ahogy kifolyik a magja.. és még.. egy kicsit.., de azért élvezem és ő is.

Szétestünk… Többszörösen…

Fizikálisan az ágy két felére estünk, mentálisan épp a babiloni világ súlya borítja vissza vállunkra a valóság kínjait. Érzelmileg a rideg, hideg valóság, a tiszta látásom és izzadt test szaga jött és a spiritualitás.. az elveszett. De megvolt egy már, röpke pillanatnak tűnő dologként. Az akkori öröklét már csak ábránd. Butának érzem magam, hogy azt hihettem érzek valami nagyobbat, valami magunkon kívülit, mely egyesít. Úgy érzem az egész rossz ötlet volt. AZ egész az én hibám, de az övé is. Akarta, nagyon is, vagy? Már ezt is megkérdőjelezem. Nem tudom ki ő és mit keres itt. Mit akar tőlem és akart-e valaha is valamit…

Felkelek. Kimegyek a mosdóba, elvégzem azt amit ilyenkor egy nőnek kell..

Belenézek a tükörbe kivagyok én?

Jövő?

A félálomból kiesve, nem tudtam eldönteni, hogy a valóság melyik szegletében jártam. Összekeveredett a múlt a jövő és a jelen. Nem értettem, hogy ha az jelen volt, akkor ez most mi? A jövő? Nem értettem mit csináltam már meg ebből és mit nem. Nem értem most sem. Nem értem, hogy ha most van a jövő, akkor az a múltbeli jelen volt? A jelen lehet múlt vagy a múltam válhat a jövőmmé?

Minden olyan zavaros volt. Egy biztos a jelenben vagyok és már elejtettem azt a bizonyos oroszlánt! Már, csak azt kell kitalálnom, a fantáziámban vagy a valóságban haraptam bele az „almánkba”…

 U.i.: A zene, mely összeköti az érzést és amelynek a szövege a legjobban leírja a szituációt: PVRIS - Use me

XO the Girl